A pokolból jövök, fenn a mennydörög Fekete árnyak már várnak, ha megtörök Ezek a percek, a napok, amik láncra vernek De repülök, a vágyak ha szárnyra kelnek Te szabad vagy, nincs aki megállít Volt már rosszabb, megtanultunk felállni Itt a szemedbe könny, ott mosoly a szádon Az est lefestene de poros a vászon Az álmokat távol az éjszaka lepi be A jeges járdán szétszakadt dzsekibe A reggelre vár, de még kerek a hold A jövő terveket kergetve kereket old Az élet hozhatott egy hosszabb rossz napot Egy korszak voltam, ami most kapott lapot Egy esélyt, hogy ne félj, csak ennyi kell Hogy ne bánjak meg semmit, ha menni kell...